Reklám

A szerelő nem tudott a Hárs utcai halálesetekről. Öngyilkosság, hangzott a szakértők véleménye, amikor behúzták a cipzárt a fekete zsákokon, de hogy miért a reklám alatt történt az incidens, arra nem volt magyarázat. A nyitott ablakokokon, a leszakadt redőnyökön és a nyílászárók szellőzőjén keresztül lélegzett a lakótelep. A hullaszínű panelek Kádár óta ugyanabban az úttörő egyenruhában nyújtózkodtak az ég felé. Időnként bőkezű eső verte le róluk az utca emberszagú porát, de nem tudtak megszabadulni attól az élősködőtől, aki időnként megkísérelt szögeket verni a beton testükbe. A szocializmus mára bukott eszméjét őrizte az építmény, hiszen a Hárs utcai lakótelepen minden közös volt. A vesebajos néni görcsei az egész háztömb görcsei voltak, a hentes törött lábujja az egész háztömb sérülése volt, Jancsika dobjátéka az egész háztömb migrénje volt és a falnak ritmusosan ütköző franciaágy az egész háztömb kéjes sóhajtása volt.

A Kádár-korszakban még tudták, hogyan kell papír falak mögé közösséget építeni. Senki nem lehetett egyedül, mert valaki vigyázó szemmel a kukucskálón keresztül figyelte őket. De a kapitalista arra vágyott, hogy elvonuljon kettesben a távirányítójával, csak egy gombnyomás választotta el őt Rambótól, Cápától, A gyűrűk urától vagy A gyűrűk buja urától. A rendszerváltás óta a reklámok hossza exponenciálisan növekedett, napjainkban már a reklámokat szakították félbe röpke film részletekkel.

A szerelő belépett a Hársfa út 66-ba, három boxot kellett cserélnie, a szószátyár gondnok kísérte őt az épületben. Az első emeletre mentek, felszerelte az új boxot az új tulajdonosnak, a gondnok szerint a régit tulaj egy negyvenes bankár volt, az anyja vette rá, hogy pénzügyet tanuljon, a férfi focizni akart. Randija lett volna Ilonkával, aki a bölcsődében dolgozott. Megfürdött, megborotválkozott, felvette az új öltönyét, amit a vezetői meetingeken viselt, majd amikor meglátta az Old Spice reklámot, eszébe jutott, hogy az övé elfogyott, így nem tudott igazi férfi lenni, ezért fogta a revolverét és főbe lőtte magát.

Ezt követte a harmadik emeleti harmincnyolc éves és harmincnyolc kilós lány története, aki az anyjával élt, nem futott saját lakásra neki és hiába voltak udvarlói, de elképzelhetetlennek tartotta, hogy megérintsék a zsíros testét. Az anyjával nézték a tévét, amikor a Calzedonia reklámban hosszú lábú húszéves lányok futottak végig, berohant a fürdőbe. Az anyja órákkal később kopogtatott az ajtón, a válasz elmaradt, terebélyes hátsójával betörte az ajtót. A lány a kádban úszott, a fehér pizsamája elszíneződött a vértől.

A hetedik emeleti feleség, pulykasülttel és rizsfelfújttal várta a férjét. Késett, állítólag túlórázott a csinos asszisztensével. Gyertyákat gyújtott, abban a fehér ruhában volt, amiben az esküvőjük napján. Amikor már tizedjére hallotta a kábel nincs telekommunikációs vállalat reklámját, fogta az optikai kábelt, a nyaka köré csavarta és fellógatta magát a férje húzódzkodóján. Mire a férje megérkezett a pulykasült, a feleségével együtt kihűlt és a gyertyák is csonkig égtek.

A szerelőt sokkolta az öngyilkosságok híre, nem a miértek és nem a hogyanok zaklatták fel őt, hanem az, hogy reklámidőben történt a tragédia, hiszen ő ilyenkor csatornát vált, vagy kimegy a konyhába és fehér kenyérrel tunkolja ki pörköltes fazekat, vagy elszív egy cigit a teraszon, de eddig meg sem fordult a fejében, hogy az élete filmjét öngyilkossággal szakítsa félbe.

fejléckép: Édouard Manet - Le Suicidé (1877)