Prémfürdő

Adriennt egy kedves ügyfele, nevezhetnénk akár Sir. Tüszőnek is, hiszen olyan sűrűn lepik őt a szőrszálak, egy zavarbaejtő és bizarr kéréssel keresi meg. Az alábbi novella arról szól, hogy milyen módon próbál Adrienn a kérésének eleget tenni.

A cerkáim immár hegyesek voltak és szép sorban ücsörögtek az állványon.

Rám vártak.

A radíromról is lepucoltam a feltorlódott koszburkot, lesikáltam a kezem.

Tiszta lapot kezdtem.

Összefogtam a hajam, feltűrtem az ingem ujját és a melltartómat  kikapcsoltam.

Csak lazán lehet alkotni.

Kerestem a megfelelő perspektívát, de minden szögből zavarbaejtő és bizarr volt a látvány. Még sosem kértek tőlem ehhez  hasonlót. Nagy nehézségek árán felrajzoltam a kompozíciót.

Éppen a kritikus terület tónusolásánál jártam.

Sosem szerettem a csupasz felületet.

És azok a kósza szőrszálak.

Igazán polgárpukkasztó kusza szálak uralkodtak el odalent.

Sosem láttam még ehhez hasonlót.

Igyekeztem gondosan kerülni azt a területet.

- Ajándékba lesz - magyarázkodott zavartan az ügyfél, miközben fészkelődni kezdett. Hallani lehetett a csupasz felület letapadását a bőrkanapén . 

- Valentin napra készül - folytatta.

- Ez egy igazán nagyszőrű ajándék - botlott meg a nyelvem egy pillanatra.

- Tessék? - felelt kikerekedett szemekkel, én pedig majdnem megkarmoltam a papírfelületet a tűhegyesre sikeredett cerkámmal. Hamar feleszméltem arra, hogy kibicsaklott a nyelvem és helyesbítettem:

- Ez egy csodás ajándék - feleltem és megtöröltem a homlokom a kezem alatt verejtékező zsebkendővel.

- De áruld el nekem, hogy miért erre a testrészedre esett a választás - kérdeztem a kissé nárcisztikusan tűnő ügyfelemtől.

- Oda van érte - vérvörös lett az arca, de folytatta- és a szálakért különösen.

- Igen, ez valóban unikális, be kell hogy valljam még egy alanyomnak sem volt ennyire szőrös...

... a lábfeje.