Margaréta

– Tetszeni fogok neki? – kérdezte Ariel, ahogy megpördült a fehér ruhájában. Úgy hullámzott a tüll, mintha nyári szellő lebegtetné meg a margarétát a mezőn.

– Nem tudom – válaszolt az anyja búsan, megvakarta a homlokát. Az asszony szavaitól a szirmok megdermedtek és a virágszál csalódottan hullajtotta le magáról a fátylat.

– Tetszeni fogok neki? – ismételte meg Ariel a kérdést, de az anyja nem mosolygott vissza.

– Nem tudom – mondta az asszony. A férjére gondolt, aki persze akkor még nem volt a férje, ahogy felsegítette őt, amikor elesett a biciklijével és lehorzsolta a térdét, a rakoncátlan bajuszával megcsókolta a sérült bőrfelületet. Ariel lebontotta magáról a virágszirmokat és a fehér tüll lehullott a parkettára, csalódottan mérte végig a testén. Hetek óta tartotta a szénhidrátcsökkentett léböjt diétát, de úgy érezte, hogy a lelke még mindig lötyögött a testében.

– Tetszeni fogok neki? – kérdezte ismét Ariel és kiugrott a smaragdzöld tűsarkú cipőjéből, mintha letépték volna a bolyhos szárat a mező közepén. Ettől a mozdulattól tíz centivel alacsonyabb lett és a testében összerezzent a lelke, lehet a vőlegénye nem fogja vonzónak találni, amit odabent talál. Az anyja végigmérte a lányát, ő is ilyen idős volt, amikor férjhez ment.

– Nem tudom, kislányom, nem tudom – az anya szavaitól harmatcseppek ültek a margaréta sárga közepébe. Ariel anyja emlékezett arra, amint a férje rálépett a gangra, hogy kicserélje a biciklijén a fékbetétet, azonnal beleszeretett azokba a gondoskodó ujjakba. A férje az esküvőjük napján látta meg először a szirmok nélküli testét.

– Tetszeni fogok neki? – Ariel lehúzta magáról a nylon harisnyát, ami úgy futotta őt körbe, mint a hajnali pára a növényzetet a réten. Tudta, hogy a lánya mitől fél. Emlékszik arra, hogy milyen volt első alkalommal lehullajtani a szirmokat, de a lánya még nála is nehezebb helyzetben volt, mert a vőlegénye még nem látta a lelkét.

– Nem tudom kislányom, apád látta a lelkem, amikor az ujjamra húzta a gyűrűt. – Ariel nem ezt a választ várta, a vőlegénye már elnevezte Ariel összes anyajegyét és imádta a köldöke alatti arany pihéket, de a lány álcája mögé még nem látott be .

– Tetszeni fogok neki? – kérdezte, mire az anyja biztatóan bólintott. Ariel a halántékától lefelé végig húzta a cipzárt. Az ujjaival lehámozta magáról a magabiztos margaréta szerelést, és a levedlett kosztüm alatt ott vacogott egy apró bizonytalan fénysugár, sűrű sötét anyag futotta körbe, a margaréta szirmai kívül feketék voltak és egy apró arany láng lobogott a virág közepén.

Tudta, hogy az esküvő előtt meg kell mutatnia magát a vőlegényének.

fejléckép: Egon Schiele  - Mother and Daughter (1913)