Ihlet agónia

Verőfényes napsütés volt, és az a GIGA nagy UV sugárzás, azzal a nagy lendületével verte ki a kezemből az ecsetet. Hiába közelgett a határidő, sajnos a várva várt ihletet nem szállította le a GLS. Nem mindent lehet rendelni az Aliexpress-en. Értsd úgy: seggnagyobbító párna, popiszauna, a kinyomható pattanás, tyúkbukósisak, élethűtlen push-up duda az kapható, de az ihlet nem elérhető semmilyen formában, még extramagas kiszállítási díj fejében sem.

Hiába volt minden előkészület. Gondosan megtervezett és megvalósíthatósági tanulmánnyal alátámasztott, projekt és költségvetési terv, reálisnak ható ütemezés, mérföldkövekre lebontva, az eszközállomány beszerzése, bemelegítés és felkészülés a munkára; mert az ihlet magasról nyomatott arra, hogy engem fojtogat a határidő.

Mit tehetünk akkor, amikor nem tudunk mit tenni?

Mint ahogyan a betegségek tüneteit is elsőként az interneten azonosítom, ezért a kétes eredetű adatforrásokból próbáltam összegyűjteni az információkat és csak remélhetem, hogy a gondos kutatómunkám következtében nem azonosítok fatális kimenetű kórt magamon.

A világhálón úgy tűnt, hogy minden művész csak úgy fossa magából a műalkotásokat:

egy gugolás, Szabadság-szobor;

egy fekvenyomás, Vénusz születés;

három felülés és elkészül a Versailles-i kastély.

Én meg itt ülök és órák óta csinálom a felüléseket, engem csak a nyomorúság és a kétségbeesés jár át, valamiért nem tudom befejezni ennek az aranymetszésszerű arcformának a megfestését.

Hibátlan, tökéletes, pontosan kimért arcforma, márványból faragott isteni remekmű.

Ez csak valami emberfeletti ábrázolás lehet. Ami emberi, az óhatatlanul is hibás, a tökéletlen, sérülékeny, pontatlan, aljas, képmutató, hazug, galád, egy önző.

Tökéletes, ezért hamis a kép.

Felemeltem a lapot, amin dolgoztam, először két részre téptem, majd apró darabkákra szakítottam.

Lehullottak a földre a szabálytalanra tépett formák.

Nekiálltam lefesteni a papírhulladékot.