Huxley Majális: Ami marad

Figyelem! Cselekményleírást tartalmaz. 

Ha május, akkor mi másról is szólhatna ez a hónap, mint a szerelemről. Igen, pont nem erről, hanem Huxleyról. A sötét, utópisztikus és nyomasztó világa remekül összhangban áll a május újjáéledő, madárfüttyös, pollenes, prüszkölős, orrfújós időszakával. Ebben a hónapban 7 darab Huxley falatkával készültem nektek, igyekszem katonánként adagolni a köteteket.

No de, hogy áll a kihívás?

Olvasó Nőnek/Úrnak jelentem, hogy mind a hét Huxley sikeresen abszolválásra került, no de hogyan értékelem az olvasott műveket? Ebben a részben bemutatandó könyvek temaitkájukat tekintve ami marad nevet kapták ugyanis nehezen beilleszthetőek a korábban olvasott könyvek rangsorába. 

-

Az ötödik elolvasott könyvem a Loubon ördögei nevet viseli, amely tartalmát tekintve is jelentősen eltér az előző részben felsorolt kötetektől. Tényirodalmi műnek tartják a szakik, de számomra inkább regényként volt értelmezhető. Az elégetett boszorkányok hamujában megperzselt 17. századról, a francia történelméről és annak a hiedelmeiről szól. Ha érdekel a történelem és a politika, és szeretsz hosszasan elmélyedni a korabeli emberek konteóiban, akkor ezt a könyvet mindenképp olvasd el. Sokan úgy gondolják, hogy a regény nem jelentős része a Huxley-életműnek, de szerintem érdekes színfoltját jelenti a munkáságának. Amit érdemes kiemelni, hogy a történelmi kontextus úgy kerül bemutatásra, hogy időrendi sorrendben három valós személy történetét követhetjük végig. Először Grandier életét és kálváriáját, aki a Szent-Péter templom plébánosa, és semmiképpen sem mondhatjuk el róla, hogy papi önmegtartóztatást folytat, ugyan nem bűntelen, de ártatlanul ítélik őt halálra. A második személy Grandiner halálának egyik legfőbb felelőse és áldozata egy apáca, Jeanne des Anges, majd őt követi a jezsuita ördögűző Jean-Joseph Surin atya, aki a három szereplő közül egyedül képes arra, hogy felemelkedjen a mélységes gödörből és emberi létét magáról lebontva keljen át a túlvilágra.

  -

A hatodik elolvasott könyv a Pont és ellenpont nevet viselő regény volt. A cím látszólag két tényező szembenállását foglalja magába, de egymásból következő kapcsolatot azonosíthatunk a címben. Az 1920-as években járunk, ahol egy baráti társaság történetét követhetjük végig. Nehezen azonosítható a könyv műfaja, leginkább eszmeregénynek, társadalmi szatírának és lélektani regénynek mondanám. A könyben az értelmiségi osztály kerül bemutatásra, de ebben a művében a párpeszédek mögé módunkban áll betekinteni, a gondolati világukban megtapasztaljuk, hogy a társdalom és még a baráti körük iránt is teljesen érzéketlenek a szereplők. A mű szereplői között megtaláljuk Huxley véleményét reprezentáló karaktert, egy ideák világában élő szereplőt, aki számára az élet elemi megtapasztalása van középpontban, két idológia fanatikus követőjét, akik két pólust mutatnak be, majd gyilkosságba torkollik a viszonyuk. Számomra a legbestiálisabb alak mégis a punk Spandrell, aki mindenféle bűntudat nélkül gyalogol bele az emberek lelkébe és öl, csak amolyan szórakozás gyanánt, majd amikor a szórakozott állapot és az izgalom nem jön létre a gyilkosságot követően megrendezi a saját kivégzését is. A legnagyobb izgalmat talál a szerelmi viszonyokkal küszködő, kiszolgáltatott karakter nyújtotta számomra, aki az individualizmust és egyfajta szexuális szabadságot hirdet, halálosan szerelmes az unatkozó vamp csajba, aki a könyvben úgymond férfimódjára éli meg a szerelmet, vagyis falja a pasikat.

-

A hetedik elolvasott Huxley könyv az Előadások az emberről címet viseli. A mű valójában a Santa Barbara Egyetemen tartott előadásai alapján íródott, be kell vallanom ez lett a kedvenc Huxley által készített anyagom. Tartalmi tekintetben, jelentősen előrejelezt e a 21 század problémáit, beszéljünk akár a globális felmelegedésről, az integrált oktatás fontosságáról, vagy a túlzott invidualizmusról. Huxley által feltett kérdések és megfogalmazott témák napjainkban is hatalmas jelentőséggel bírnak. Nehezen tudnám összefoglalni, hogy mi a fő mondanivalója a műnek, de valahogy megpróbálja elhelyezni az ember célját és felelősségét a földön, a világban, a teremtésben és arra kíván kitérni, hogy az egyénnek milyen szerepe lehet környezete és az élete alakításában, valamint mekkora felelőssége van a természet védelmében. A könyv leginkább esszé kötetként azonosítható, de ne hidd azt kedves olvasó, hogy ez egy unalmas és élvezhetetlen értekezés a világról. Nem, ez ennél sokkal több, a közös emberi mivoltunkból fakadó lényeges területekre nyújt úgymond életvezetési tanácsokat a mű.

Fő mondanivalója a könyveknek szubjektív pontozás:

Loudun ördögei: számomra a mű leginkább azt a kérdést veti fel, hogy képes-e az ember a halált úgy megélni, hogy emberi minőségéből, emberi ragaszkodásaiból kilépve halad át a túlvilág aranyozott küszöbén.

Számomra nehezen olvasható volt a mű, egy részt specifikus történelmi tudást igényel, másrészt a történelmi pontosság érdekében a helyszínek is aprólékosan kerültek leírásra, ami engem kevésbé szokott motiválni a művek elolvasásakor. A cselekmény nehezen jött át számomra, nem volt annyira kézzelfogható a tartalom az olykor tárgyilagos narratíva és az aprólékos részletezés, számomra eltolta a fókuszt. Újdonságérték tekintetében, azt gondolom, hogy a halál pillanatának a bemutatása volt az, ami a leginkább érdekes volt számomra.

Olvasmányosság: 10/4

Tartalom: 10/6

Újdonságérték: 10/6*

Pont és ellenpont: a könyv számomra azt hivatott bemutatni, hogy nem értelmezhető a fény, az árnyéka nélkül, illetve az, hogy valahol mindannyian romlottak vagyunk, vagy legalább is módszeresen hibákat követünk el, de ez így van rendjén. A könyv nem utasítja el az állati ösztönök megélését, gyakran kívánatosabbnak tarja őket, mint az ember művi viselkedését, ugyanis a szerző szerint az állatok a telítődés elérését követően már nem zabálnak tovább, nem úgy mint a jóllakottsági érzet elérésére képtelen ember.

A könyv első kétszáz oldala nehezen volt emészthető számomra, a karakterek és az idősíkok variálása miatt, azonban a következő közel négyszáz oldal már sokkal élvezetesebb és olvasmányosabb volt. Tartalom tekintetében, sokkal jobban átadta a regény a tartalmat, mint a Vak Sámson és a Nyár a kastélyban, újdonságértékét leginkább az jelenti, hogy egyfajta szexuális szabadságot hirdetett és a testiség szabad gyakorlását mutatja be, amely ebben a korszakban nem volt túlzottan trendy.

Olvasmányosság: 10/7

Tartalom: 10/7

Újdonságérték: 10/7*

Előadások az emberről: a kötet azt hivatott bemutatni, hogy hol van a helyünk a teremtésben, milyen módon kéne úgy járnunk a Földön, hogy a lehető legsekélyebb lábnyomokat hagyjuk magunk után.

Egyértelműen zabáltam a könyvet, ez volt Huxley legolvasmányosabb műve, és úgy érzem, hogy a tartalom is ebben a művében ütött át leginkább. Ugyan viszonylag klasszikus esszészerű munkák kerülnek bemutatásra és a tartalom is egyfajta filozófiai kánont foglal magába, de emészthetőség tekinthetében ritka olvasmányos kötet.

Olvasmányosság: 10/9

Tartalom: 10/9

Újdonságérték: 10/6*

*Pontrendszer az alábbiak szerint alakul

• Olvasmányosság: mennyire vitt magával a történet.
• Tartalom: mennyi kis csírát ültetett el bennem a könyv, mennyire jött át a fő üzenet.
• Újdonságérték: Mennyire volt unikális az adott mű, tematika, tartalom, stílus, formai jegyek alapján