Fény

Tündöklő fényed első érintésétől

zokognak az újszülöttek.

Mennyei emlődből szivárog a Tejút,

langyos ujjaiddal babusgatod a csecsemőket.

Lehunyod a mindenható szemed,

bezáródnak az égi zsalugáterek.

Nyikorog az éjszínű mostoha karosszéke,

szikkadt melle üresen lötyög a sötétben,

a kisdedek állát dörzsöli az érdes köténykéje.

Bömbölnek, hogy a fényed ölelje át őket.

Bukóra nyíló ablakok mögül,

bágyadtan szivárog be az élet.

Minden reggel visszatérsz a bölcsőhöz,

hogy csókot lehelj a kisdedek fejére.

fejléckép: Charlotte Wahlström - Sunlight (before 1912)