Éjfél után

A dáma az aranysárga rekamién ült, és arra várt, hogy tizenkettőt üssön az óra. A nagymutató gondterhelten a kismutató nyomába eredt; már csak öt ólomsúlyú perc maradt éjfélig. A testére permetezett francia parfüm olyan finoman ölelte körbe tejfehér bőrét, mint a bíbor zsorzsett blúz a karcsú derekát. Belekortyolt egy utolsót a ceyloni teába. Langyos volt; érezte a leveleket gyűjtögető srí lankai asszonyok apró, finom ujjainak érintését a tea keverékén. Komoran a fehér csésze aljába nézett, ahol a tealevelek gúnyosan visszanéztek rá.

Eljött az idő.

Egy utolsó, mélabús pillantást vetett a jóllakott könyvespolcra, amelyen a kötetek a polc gyomorszájáig értek; az organizmus időnként felböfögött egy-egy díszkiadású Jókai-regényt, így a dáma kénytelen volt kezébe venni azt. Órákon keresztül színlelte az olvasást, mert rendszerint a tájleírás harmadik oldalán elvesztette a fonalat, ugyanakkor nem akarta az intellektualitásáról alkotott kártyavárat egy mozdulattal elsöpörni. A benne nyugvó fúria ilyenkor elégedetten csavargatta lángvörös fürtjeit, ám továbbra is szerette volna eltörni Jókai keménykötésű gerincét.

Már csak hatvan másodperc maradt, hogy a két mutató vágytól fűtve egymásra feküdjön, és két számjeggyé törje a tizenkettőt. A dáma érezte, hogy elönti a féktelen szenvedély, és hamarosan a fúria felülkerekedik rajta, megtöri az önmagáról alkotott, magasztos, irodalomtól megigazult lírai asszony képét. Szeme előtt már leperegtek a képsorok: a fúria vaddisznó ösztönei széttépik az ő tejfehér, fennkölt elméjét. Zsibbadt tudatába behatolnak az egyéjszakás szavak, olcsó selyemutánzat mondatok alá bújva a ponyvairodalom nylon lepedőjén egész éjszaka szeretkeznek majd.

Mint egy alvajáró, úgy vonszolta magát a könyvespolchoz. Eljött a pillanat, hogy végre magához vegye a tiltott gyümölcsöt, hogy aztán a szépirodalom gyóntatófülkéjében megsúgja a felettes énjének a vétkeit – bűnöket, amelyeket nem bánt meg. Egy impozáns könyv mögé gyengéden becsúsztatta kihűlt ujjait, és érezte, hogy a szűzi Jókai-lapok mögött a rongyosra olvasott papírlapok megperzselték az ujját. A könyvespolc bélbolyhai között ott bujkált A szürke ötven árnyalata.

fejléckép: Adolph von Menzel - Woman Reading at the Fireside (1851)