Egy magányos tölgy a tisztáson

Az erdőben egy fát keresek,
a kitaposott utat csipkebokrok lepték el,
gyümölcsmúmiák billegnek az ágakon,
a bokámig ér a sár.
Traktornyomok lettek ott,
ahova a lombok árnyékot vetettek,
az égig nyúló törzsek helyén
rönkök lettek a fák koporsói.
A vékonyabb és vastagabb évgyűrűk váltakoznak,
mint bakelitlemezen a sávok,
az erdő hangját őrzik.

Sárba fulladt szkarabeuszbogarak
a hasukat süttetik szeptember alkonyán,
az első aranyló levelek hallotti lepelként borulnak a testükre.
A legmelegebb hónap után jött a hanyatlás.

Jobbra nézek, balra nézek, bepillantok egy-két odúba,
visszhangzik, ahogy kimondom a neved,
meglátom a cserjék közt kimagasló tölgyet.
Szénfekete skicc lett belőle,
a törzsébe csapott a villám,
kettéhasadt középen.

Az enyém lett a kisebb, tiéd a nagyobb része,
a termővirágok és bibeszálak tavasszal magabiztosan billegtek,
a barkákat, mint lógó selyemhernyókat, úgy fújta el a szél,
de pollen nem rakódott a bibére,
makkcsésze nem képződött a helyén.

fejléckép: James Ward - An oak tree in Richmond Park with a herd of fallow deer beside it